Albrecht egy olyan terméket szeretne készíteni, amely külföldön is beválik és ezzel devizát kereshet. Ez érthető is a németországi hiperinfláció hátteréből nézve, amely 1923 novemberében egy vekni kenyér árát hihetetlen 5,6 milliárd márkára hajtotta. Így 1923-ban, mindössze 23 évesen az otthoni pékség helységeiben kifejlesztette a 18. sz. kézi fúrógépet, amit fém fúrógépnek, („Metallbohrdreher") nevezett.
 

1923-ban Schnizler megismerkedik a remscheidi szerszámvásáron Walter Rauch-hal. A kereskedő adja a Schnizler GmbH első nagy megbizását, emelynek során megrendel 500 fémfúrót darabonkénk 4 schiling 9 peni áron. 1927 a Schnizler GmbH értékesítési vezetője lesz. a vezetői trió ezzel teljessé vált.
 

A 20. évszázad elején ugyan már feltalálták a hegesztést, mint a fém elemek stabil összekötésének módszerét, de az akkoriban még nem volt igazán érett. Íg yaz iparban sokat szegecseltek. Minden szegecshez szükség van egy lyukra – és a Metabo a megfelelő szerszámot kínálja ahhoz, hogy ezeket a lyukakat gyorsan és csekély erőkifejtéssel lehessen befúrni. Így megszületett az, amit ma elegánsan Win-Win helyzetnek nevezünk: a Metabo sikeressé válik, miközben a munkát végző kevesebb erőkifejtéssel és fáradtsággal érhet célba.
 

Az első világháború befejeztével a sörfőzdét be kellett zárni. Ami a nürtingeni sörbarátok számára ugyan kedvezőtlen volt, de a Schnizler GmbH számára igazi nyereménynek számított. A vállalat beköltözött a Closs család főépületébe. És az üzlet olyan jól ment, hogy 1969-ben egy még nagyobb székhelyre volt szükség. A "Sonne" fejezet lezárult, de a „Closs'sche Sonnenbrauerei“ még ma is megtalálható a Metabo korai éveire való szép emlékek között.